L'âme est une petite fille qui n'en finit pas d'apprendre a lire. Assise sur une chaise d'ombre, suivant du doigt une phrase de lumiere, ses pieds qui ne touchent pas terre se balancent au rythme de ses trouvailles.
A lélek egy kisleány, aki szüntelen olvasni tanul. Egy széken ül az árnyékban; ujjával követve a fény egy-egy mondatát. Lábai nem érik a földet, hanem felfedezései ritmusára himbálóznak.
Oubliée sur le petit étang dans la foret de Saint-Sernin, une vieille barque remplie d'eau avait pris le ciel et ses apôtres les nuages comme passagers.
Ottfelejtve a Saint-Sernin-i erdő tavacskáján, egy vízzel megtelt öreg bárka utasokul az eget s az ő apostolait, a felhőket vette föl.
Un jour, sans penser a rien, je regardai le tilleul enflammé devant la fenetre et j'appris que G. avait cessé de mourir. C'était trois ans apres les funérailles. Les arbres sont de merveilleux facteurs.
Egyik nap semmire se' gondolva, a lángoló hársat néztem az ablak előtt, és rájöttem, hogy G. abbahagyta a meghalást. Ez három évvel az elhamvasztás után volt. A fák csodálatos levélhordók.