Hommage á Jancsó Adrienne

Meg kellett volna kapd azokat a gondolatokat
a Ligúr tengertől.
Zúgó gyönyörhangon
Zeng ott a táj. A tenger,
az ég, a szél, tele becéző,
gyengéd fenség, mely gyöngyözve
gyönyörűn ömlik el mindeneken.
Rólad, hozzád súrlódnak a szavak.
S ha kirakom őket
gyűrűdnek, kösöntyűdnek -
szentjánosbogaras zöldben,
skarabeus barna homályon át
világító nyomot hagy a sorkaraván.
Partok. Csupa göröngy, kő, sivatagi
kavics, fuldoklón a szósorokon.
Ilyen gáncs a szubjektivitás?
De nem. A magasból is látlak.
Szemem szeme, lekem lelke
világít köröskörül. S művészi
mércéd látom: Látom erőd, mi bűvös,
olvasztó tűz. Színészet? Dehogy.
Varázsló, Irisz és Ozirisz templomából
Papnő, s mint az ideál, görög táncos.
Megidézed méltóságunk,
tűnt, titkos királyi rangunk,
elhivatottságunk. Mennyi munka, s
szolgáló alázat e törekvésben.
Kulid a század színpadán
miniatűr magyar remek.
Mágia és tisztesség együtt!
Ó, IRIGYLÉSRE MÉLTÓ, BIZALOMRA
MÉLTÓ, NAGY JÖVŐRE MÉLTÓ XXI. SZÁZAD!
NÉPED, ROKONOK SZELLEME DICSÉR MAJD;
S ÉLI A TANÍTÁST, HITET, MEGÉLI A
KÖLTÉSZETET, S BENNE A TE PÉLDÁD.
Gyertyajátékú ujjaid tánca
Az éthert kutatja...
Dicséretet zúg a Ligúr tenger:
Hullámzó, fürösztő ünnep Adrienne!
S visszhangot dob a korzikai szikla:
Maradj világító vátesz, úgy legyen.


Calvi, 1987

Illyés Flóra

Komolyságod: vörös szőnyeg
Bársony becézőn körülvesz.
Szépség,
Ezen léphet elébed,
Ki feléd megy.
Ünnep, ünnep, ünnep,
Így a léptek taktusa,
S hallani, az éther susogja:
Figyelj éberen, ez
Itt más frekvencia,
Az ünnep magasa,
Földi feszültség morzéja,
S a lélek jó szele,
Szellem, s asszony melege,
Mely lefegyverezve tart


1988. július 1.

Emmerich M.

Hol hit, ott szeretet,
hol szeretet, ott béke,
Hol béke, ott áldás,
hol áldás, ott Isten,
Hol Isten, ott szükség nincsen.

Házi áldás

Emmerich M.
A házad ilyen legyen.
Ne feledd belőle a
Zenét. A kreáció
Mindent átfogó üzenetét.
Legyen a vára,
Márton Régina kékszajkó
Szemének szárnyas palotája.
Székelykapus, finn faház.
Csipkekézelője: fatornác.
Ismered rokonát: Északon
Odafönn, 1000 tó országa.
Délre szakadt húga, kalevalás
Legenda lányországa: Erdély.
Kettejük közé építs hidat;
Pillérnek égkék szelídség,
Svájci fennségből meríts.
Kandallós gerendaház?
Cserépkályhás, vagy búbos kemencés?
Legyen igaz! Más lehet minden egyes darab.
Legszebb dísze fák évgyűrűje.
Fának aromája, fának büszkesége,
A múltat súrló koronája.
Levelei hullásának csendje,
Könnyűsége töltse be.
Gőgöd nyelje pincéje.
Izolált hidege,
Tompa, téli melege
Adjon jót: aszalt
Gyümölcsnek, befőttes üvegnek,
Vajas bödönnek.
Füvek zöld békéje
Viruljon körötte,
Kívül-belül a Nap
Fénye szeresse!
És ne feledd az áldást
Belőle, Emmerich M!