Interjú a Művelődési Minisztérium Országos Közoktatási Intézetének felkérésére
1999 Advent


Hendi Ilma több országot mondhat otthonának. Svéd állampolgárként Svájcban és Franciaországban él, de van budapesti telefonszáma is. Ez a "soklakiság" inspirálója írói működésének?

Verseim: a "Kozmikus hő" és a "Rózsa óra" kötetekben, s prózakönyvem: az "Út, fényes út", de drámáim: a "Szelma Lagerlöf naplója" és a "Cédrusok közt citadella" is ezt tanúsítják. Erdélyország szülötte vagyok, székely ember. Így a legcsiszoltabb s kifinomultabb hangú Áprily Lajos és a tündérkomoly Tamási Áron örököse is, csillagösvények útján, amit szó szerint értek. De hadd utaljak itt még több tényre, hiszen az embert nem maga a "soklakiság" inspirálja. Megihlethet, inspirálhat a táj; engem Székelyföld után különösen Szelma Lagerlöf, az első Nobel-díjas írónő, Olof Palme, az igaz-idealista államfő és a misztikus Dag Hammarksjöld Svédországa. Stockholm, a világ legszebb "tengerszeme", a mesébe illőn becsületes és jóindulatú, Skandináviába inkarnálódott viking nép valóra vált álma. Örök hála, azaz szeretet fűz oda, s haza Göteborgba, ahol ma is visszavár 2000 m2-es telkem, amit egyszer már elajándékoztam. Volna. De az Égnek más a szándéka; sejtem, hogy mintegy lelki köldökzsinórral fűznek még mindig Északhoz, ahogyan ide, le a Földhöz, ehhez a véres és csodálatos bolygóhoz, melyről TUDOM, (bocsánat!), hogy a Krisztuscsillag. Az emberiség fejlődésmenetében pedig életállomásunk is. Igen, a Földnek is van karmája, sorsa, nemcsak a népeknek és egyénenként mindenkinek. Tell Vilmos, Nicolaus von Flue és Henri-Frédéric Amiel svájci hazájáról, s a genfi tó igazgyöngy titkairól is tanúskodnak, nemcsak prózám, hanem idézetnaptáraim, azaz válogatásaim is. Albert Steffen, Svájc költője, ezt mondja ennek az öt kötetből álló sorozatnak "Világosságul melegséget ajándékozni" c. 2. kötetében: "A test is egy írás." S mindjárt utána a 49. oldalon Flaubert: "A jellem emelkedettsége, ez a tehetségnél is ritkább adomány." Voilá, már Franciahon. Hogyan vallani a franciák fiatal, fényre szomjas népéről? Jeanne D'Arc, az orleansi szűz, Napóleon, Antoine de Saint Exupéry lenyűgöző földjéről? Az Alpok sziklaszilárd hegyeiről, ahová őrangyalom - a szó legvalóbb értelmében! - elvezérelt engem. Három hektárnyi birtokomon fecskékkel, mókusokkal, őzekkel, vaddisznókkal, rókákkal élek, de igazi vagyonom a megrendítően szép tájon túl "csupán" a költészet, no meg a szellemélet. És nem szabad megfeledkeznem szellemlátógatóimról és szövetségeseimről sem. Erről, róluk szól minden munkám, több mint 30 kiadott könyvem, ideértve a fordításokat is. (A könyveket, egész csekély kivétellel végül egyesegyedül adtam ki, a több mint hetvenezer példány 97%-át elajándékozva.) Szövetségeseim egészen reálisan: "túlvilági", a halál mögött lévő kapcsolatok és inspirációk is. Emberekről, haláluk előtt és után, és még sokkal magasabbrendű lényekről vallok, alázattal, de sürgető hangsúlyozottsággal, hogy oszlana e kaján-bárgyú, s mára nyíltan ördögi sötétség, ez az esze-veszetten támadó, élet- és emberellenes szub"kultúra", magyarul alja- (lealjasodott és lealjasító) "kultúra". Inspiráció? Nos "működhet" így is; egy igen egyszerű példát hozok. Van egy francia közmondás: "A derék embernek nincs vasárnap." Ez engem magyarul erre indított: "A munka pedig vasárnap lesz a legderekabbnak". S amit magyarul soha le nem írtak, hadd áruljak el Amiellel valamit Svájc rejtett titkaiból: "Az ember az, ami a szíve". És még: "Mindenben minden benne

Életrajzából tudjuk, hogy élete döntő fordulata volt a krisztusközpontú szellemtudománnyal való találkozása. Költészetének is irányt adott ez az esemény?

Egész költészetem, minden leírt szavam, Igém, ebben a szerelemben fogant. Hogy izzó tűz lehetnék. Ezért jöttem ebben a megtestesülésemben a Földre. A beLÁTÁS fényét megmutatni és közölni, hogy tanúságot tegyek Krisztusról: az örök Életről, az Ő fényéről és aranyáról, nem a talmi csillogóról, hanem a rózsa ártatlanságúról. Ez a leghatalmasabb erejű esemény: az Isten vérző, 33 éves, földi útját követő titok, névszerint ÚJRAELJÖVETELÉNEK szent ügye, (azaz misztériuma) és ezt itt és most legjózanabb felelősségérzetem teljes tudatában jelentem ki: ez a XX. század - s mind, a megelőző tizenkilenc! - leglényegibb kérdése. MINDEN e körül forog és minden ennek a függvénye, amit Életnek hívunk s tudunk. Szellemébredésünk és szellemi fejlődésünk, előremenetelünk "titka" ez. Nézzék csak a hitéthagyott, manipulált, evilági egyházakat. (A kivételeknek tisztelet.) Rudolf Steiner Krisztustana, ami minden tanításának alapköve, -az ő szellemiskolája tanított engem a tisztánlátásra, a megkülönböztetni tudásra - újra. Meditálva, 18 éve egyetlen korty alkohol nélkül, Steiner tanítványnak, (illetve Goetheanistának illetve antropozófusnak is hívnak). Az antropozófiai szellemtudomány Rudolf Steiner, a nagy osztrák látnok evolúciótudománya, melynek középpontjában az ember és a világmindenség fejlődése áll, konkrét és a leghitelesebb szellemkutatásokra alapozva. Államelnökök, miniszterek, magasrangú papok profitálnak réges-régóta szerte a világon Steiner jövőre vonatkozó látnoki kutatásainak eredményeiből. Hogy félelemből ezt hányan tagadják le, és hányakat uszítanak ellene, ma is a pokoli "oszd meg őket és uralkodj rajtuk" szerint, arra itt nincs keret kitérni. Számos korábbi szellemélmény után, Áprily metafizikai vagy túlvilági kezdeményezésére kezdtem verset írni. Azaz a verseket leírni, így pontosabb, mert akadtak olyan kifejezések bennük, amiket akkor még magam sem ismertem. De persze szó sincs róla, hogy a verseim ne az enyémek lennének. Elmondhatatlanok, hajmeresztőek a támadások, amik jöttek... És jöttek a versek, az égiektől inspiráltak, például a "Mért izgat": Másról van szó./Arról, hogy a látszat látszat/ marad,/ S mindennek mi megtörtént/ ára van./ Miért?/ Kérdezd önmagad,/ Mért izgat a fizika,/ A világ elektromágneses árama?/ Lásd minden visszahat,/ S mondom tovább, mert így igaz:/ Nem pusztán tetteid,/ De maga a gondolat/ Hat, mint mágnes,/ Saját magadra visszahat. - vagy a "Míg te akarod": Empirikus úton bizonyítható/ Tudat és lelki evolúció eredménye/ Mondom míg Te akarod/ Mondom, ha 100 év kell míg megértenek/ Nem hiszem/ Nem pusztán áhítom/ Tudás, megtapasztalás/ Személyes találkozás/ Veled Uram/ Mi beszéltet.

Verseiben a bennük szereplő kézzelfogható dolgok ellenére igen nagyfokú az elvonatkoztatás, és ez sokszor a megközelítést nehezíti, hiszen az olvasónak is át kell élnie azt a poziciót, amelyben a mű íródott. Nem tart az elefántcsonttorony-költészet buktatóitól?

Megbocsájtja, ha mosolygok? Költészetem és minden egyes művem - a műveltség pedig igaz művek nélkül, tehát önmagunk és életünk művelése, s benne a Föld megművelése sem megy művek kiválósága nélkül - életveszélyesen igazmondó merészség. Azok után, amiken keresztülmentem mitől tarthatnék még? De sokkal, sokkal több "tornyot", nem elefántcsontból, de messze és magasba látni-tudót, figyelőt és vigyázót, sőt fároszokat, hogy végre a világtenger isten-mélyét is jobban ismerhetnénk - ezt szívből szeretném. Hogy az olvasó - fiaink, lányaink, tanítványaink? - "poziciója" se a drogos "piás" lebuj-akol vagy ágyútöltelék "pozició" lenne. Rózsaóra című verseskötetében a versek címük alfabetikus sorrendjében követik egymást. Milyen szerkesztési elv alapján csoportosította így e műveket?

Egy spontán gondolat volt. A mélyén az egyszerűség vágya.

Költői tevékenysége mellett fordít svédből, németből, franciából; forgatókönyvet és "rigmusmozaikokat" állít össze. Ezek a rigmusok szellemi kirándulások útjain alakultak könyvvé?

A fordítás alázat és áldás, kényes és igényes hűség. S nálam ajándék is és imádás. Ugye érzi? Ugye nem kétli? Velük, velük, velük élek, bensőségesen szeretem őket, tudva, hogy élnek; hiszen így lettem lélekben messze kitágulva, a tejúton is túlra, európai: Steiner, Goethe, Schiller, Bettina von Arnim, Novalis, Morgenstern, a svédek társaságában és... És Superviellel és Saint Éxupéryvel és Joseph Joubert-el és itt, a genfi Amiellel, de úgy, hogy a sorait Uppszalából hozom... Nem teljes a névsor, közel sem, kimaradt Angelus Silézius és Genf püspöke: Szalézi Szent Ferenc és még annyian. A fordításról Németh László Shakespeare-el vetekedő lényegisége jut eszembe: "Szolgálni vagy nem szolgálni, ez itt a kérdés." S mily igaz volt az ő meghazudtolt és sárbatiport kert-Magyarország álma is! Gyógyító, tanító és próféta volt egyszemélyben, ahogy minden valóban inspirált művésznek kellene lennie - ahogy Reményik Sándor is ezért esdekel. Hogy ne egymástól elválasztatva, s úgy még könnyebben megfélemlítve, lezüllesztve, bolonddá téve élne az ember. Hányan, és azok miképp tudnak például Csokonai próféciás, magyarán látnoki, táltos erejéről, hogy milyen exakt érezte: "Írok a XX. vagy XXI. századnak, annak a kornak, amelyben a magyar vagy igazán magyar lesz vagy semmi sem." Apropos fordítás. Érettségizett ember, aki nem fordított? Senki, semmit, te sem és te sem? Hiszen nyelvet tanítani sem volna szabad úgy! "Ó, tanárok, pedagógusok, művész-emberré váljatok!" Steiner álma ez. Kedvet ébresztve, biztatva, jó kedélyre, azaz jó-indulatra afelé, azon ország felé, melynek nyelvét egy-egy nyelv tanítója oktatja.

Műveiben többször említi Áprily Lajost, akit egyébként keresztapjaként is tisztel. Bizonyára jelentős hatással volt művészetére, hiszen azt írja: "Verseim világra hozója,/ földi létük virágba borítója."

Áprilyhoz, soha betelni nem tudva, jónéhány versem szól. Keresztségben állni vele - költői értelemben Teszem. "Aranypohár" - Hódolat Áprily Lajosnak című estem csupa öröm. Nem is hiszem, hogy művelt magyar, akinek nincs könyve tőle és azt nem forgatja. A "keresztapa" kérdést kitágítanám, s így hazatérek Erdélybe. Feltűnően finom, s máig szép keresztanyám (a nyolcvanon túl) jelentőségteljes látomásokkal megáldott asszony. Ma már tudom: sokkal nagyobb súlya van egy-egy keresztszülő "szerepének", mintsem azt e kor félrevezetett, istentelen-egoista embere sejtené. A "Cédrusok közt citadellá"- ban talán többet is sikerült elárulnom erről.

Egyik versében a számok jelentőségéről ír ("Mennyi könny fakad a gyász nyomán"). Ilyen nagy fontosságot tulajdonít a számok misztikájának

A számok titka talány, divinatoár. Mindig szerettem a matematikát. Majd, ha az ezredforduló elsöpri ezt a betonszürke, irgalmatlan érát, az emberiség - a megmaradó - nagyrabecsüléssel érteni fogja végre az EGY (a mi Atyánk!) titkát, vagy hogy miért szent a háromságé. Hogy például miért szenvedéssel teliek a 9.-én születettek szerelmi aspektusai (a kivételnek tisztelet), és miért bír látnoki képességgel a 4-es jegyében született lélek. 97-ben kiadtam Arman Sahihi "Óperzsa számmisztiká" -ját. Halkan súgom: remekmű, tiszta, egyenes, és zseniálisan árnyalt. A jövő elé néző, bölcs számok tana, melynek mélyén ott rejlik - mint örökké-való tény-tétel - a Sors egyenlet, egyenleg kérdésének titka: a karma törvény, miszerint MINDEN jót és rosszat, a legparányibbat is, visszakapunk, hetedíziglen és kikerülhetetlenül. Valamikor szerettem volna, hogy a férjem csillagász legyen (magyar jogi és svéd mérnöki diplomája után). Ő nem ment el Dornachba, kitartott az ENSZ Telekommunikációs szervezeténél, azt felelve: "Bizonyos fokig ez is magas matematika". Ha felnézek a csillagokra, amit gyakran teszek, s bátorkodom hangsúlyozni, igen józanul - a Lótusz, a Hattyú, a Göncölszekér s mind, a többi csodálatos kép-let, isteni-szellemi geometria. Bettina von Arnim, Goethe barátnője azt mondja: "Ha az ember jobban értené, mit integetnek felé a csillagok, száguldó sebesen fejlődhetne tovább..." Ugye mennyi becses tudás, ami VÁR ránk odafentről?!

Férje, Hendi Péter, szintén író, a Svéd Írószövetség tagja. Hogyan fér meg egy családban két művész? Kritikusai is egymásnak?

Míg apósom, Hendlein János élt, hárman voltunk. Az övénél finomabb humort alig ismertem. Elbűvölő ember s életművész volt. De Kronosz perli az Időt. A fiáról, Hendi Péterről, 30 évi házasság után is vállalom minden róla és érte írt sorom, akkor is, ha mára kritikusként sem hajlandó már kooperálni. Illusztrálhatom néhány rigmus darabbal? A lehetetlent akarni? Csak azt érdemes. Megkímélni e mandulaszemeket a keserűségtől. (67) Ismerni őt, aki oly ritka volt. Hízelgéssel házalnia sosem kellett. (65) A legszigorúbb kritikusa. Szőrszálhasogatón korrekt, és rendkívüli író. Nem az írásai a rendkívüliek. A becsülete. (66)

Hogy mit jelentett ez e korban, amikor az emberek veszedelmesen jellemtelenek? A legrangosabb életiskolát, és Jupiter, Vénusz, Merkur, Neptun hatalmát. Mindezeknek tudatában lenni pedig: roppant terheket és felelősséget. Messze, messzemenőket...

Hendi Péter civilben komputer mérnök és a filozófia kandidátusa. Amikor elbeszéléseket ír, kirándulásra megy önmagából?

Pontosítanom kell: a svéd fil. kand. cím pusztán az egyetemi végzettség titulusa, nem több. Amikor Hendi elbeszélésbe kezd, inkább "elmerül a lélek rétegeiben"; Gráf Lenke írt így 24 évvel ezelőtt. "Apolló húrja az ember gerince", nekem ez jut eszembe arról az érzékenységről, ami az övé. A gyengédsége pedig semmi más mint eszének hasonlatossága, mely az eredendő tehetség biztos jegyével párosul: sohasem szentimentális. A szemérmessége: erény és csupa férfiasság. Egyik korábbi inkarnációjában királyi udvar világhírű, zseniális matematikusa és asztrológusa volt. Minden kétséget kizáróan. De ennél nagyobb úr is volt. És bizton nem csak az. Valamennyi novellája megjelent svédül; egyik franciául írott rövid darabját Svájc hét városában adták elő, ami "mögött" én leginkább felsőbb beavatkozást sejtek... Ám e válaszba túlságosan belemelegednék, tegyünk hát itt pontot egy vallomás-verssel, a Kormányoztál cíművel: Ki a Kékszakállúval pertu voltál,Ki a Kékszakállúval pertu voltál,/ S nekem mindenem tudtál lenni,/ Hogy mondjalak?/ Kevés színnek a smaragd,/ a tenger,/ Az egész élet zöldje: szemed/ Ajándék halak,/ Hol a ringatás ered./ Jövőm kezdete,/ Zene, zene, zene/ Az üdvözülésig kormányoztál vele.