Varázslatos hangszer az emberi test. S benne a szemek, melyek világítanak, és felénk sugárzanak. Elbűvölő titka a teremtés millió varázsolásának, hogy milyen beszédesen sugárzik az ember, a gyermek pillanatnyi érzelme a szemeken keresztül, sőt nem pusztán a pillanaté, de végtelenül több, nem ritkán egész lelkéé.
Micsoda új kezdet a földtörténet életében Jézus sírbatételének időpontja! Ettől a sírtól indulva milliókban fogant meg az elpusztíthatatlan hit a halál legyőzetéséről és az örök életről.
Misztérium, éghez kapcsoló titok, megvilágosodások tolmácsolásain keresztül, ami az emberiséget előre viszi. S azóta a lét minden síkján és mindennemű kiterjedésén ott e titok bélyege, középpontjában az ember énjének gyengesége vagy szellemereje.
Mennyi durvaságot, hidegséget látsz a gyermekekkel szemben! Szülőtől, nagyszülőktől. tele irtózatos feszültségekkel a föld légköre. Hol van, kiben tiszta csend és a nyomában jóság? Rend és harmónia, hogy az rezonálhatna a gyermek lelkében tovább, s így majd az találna vissza sorsszerűen az évtizedeken át.
"Rejtelmek, ha zengenek." milyen mélyre, milyen végtelen terekre hívnak. Hogy elbűvölve tanítsanak, gazdagítsanak, új életet fakasszanak belőlünk.
A számadás az életünkkel való gazdálkodásról, arról, hogy mikor, melyik életszakaszban hogyan kezeltük vagyonunkat és miképpen jártunk el tehetségünkkel, azaz szellemerőnkkel (melynek felkutatása elemi parancs), érzelmi adottságainkkal és akarat vagyis tetterőinkkel, hajszálpontos részletességgel fog bekövetkezni.
A karmikus kiegyenlítés értelmében, egy-egy földi életszakasz túlzott egyoldalúsága, mint pl. egy roppant gőgös természet, a következő életben mély megalázkodásra kell kényszerüljön.
A látás zavarai mindig szoros kapcsolatban állnak az egyén látásmódjával és az élet iránti attitűdjével. Mi az amit "nem bír" látni vagy nem akar meglátni valaki? Nagyon kevés orvos meri feltenni ma még ezeket a pszichológiai kérdéseket, pedig a szem betegsége arról árulkodik, hogy az illető az adott körülmények között esetleg képtelen szembenézni a ráháruló felelőséggel vagy a látottakkal járó következményekkel.
Varázslatos hangszer az emberi test. S benne a szemek, melyek világítanak, és felénk sugárzanak. Elbűvölő titka a teremtés millió varázsolásának, hogy milyen beszédesen sugárzik az ember, a gyermek pillanatnyi érzelme a szemeken keresztül, sőt nem pusztán a pillanaté, de végtelenül több, nem ritkán egész lelkéé.
Goethe zseniális figyelmeztetése a valódi életszeretetre, az élet egyik legnemesebb kincsére vonatkozóan: "Ha nem érzitek, hiába vadászzátok, meg nem kaphatjátok".
Mi mindent jelent ez érzelmi, lelki-erkölcsi iskolázásunk tekintetében? Amire nem csak ifjúkorban volna elengedhetetlen szükségünk, de legalább annyira minden egyes döntő életfordulónál, új hétéves fejezet körül, a hétszer hetediknél éppúgy mint a nyolcszor, kilencszer hetediknél.
Zúgó szél, milyen szorosan közel jönnek, hogy súrolnak, suttognak hangjai. Nem csak fülünkbe beszél, bőrünkhöz, tüdőnk tágas mezejéhez ér, sőt morajlása elhatol a lélek belső kamrájáig.
És százezrekhez beszél, kabátok, szívek szárnyát nyitná, s mind külön külön faggatná: tudod-e mit mesél a Természet, mire figyelmeztet a szelek ura? S lám, aki útjára indította, tudja, hányuk nem hallotta, nem ügyelte, ismét elmulasztotta.
Isten, milyen roppant, milyen végtelen vagy. Imádó értelemmel, erőnk megfeszítésével, behunyt szemű elmélyüléssel keresni Hozzád az utat. Átkutatni a Mindenséget, átvilágítani önmagunkat. Alászállni. és Hozzád eltalálni.
Ha végre megsejtenék az anyák és az apák, milyen erővel világít egy-egy gyermek lelkébe ez a kérdés: "Quo vadis?" És ha végre tudnák, hogy mért él és hat évezredek óta! Hogy Jézus Krisztushoz, a Jordán folyóhoz vezető úton intézték legeslegelőször a földön ezt az örök aktuális kérdést.
A belül rejtőző hit ereje, amikor a lelki erő sugárzón átüt a felszínen. S a másik lelket szomjúhozóvá teszi, megtermékenyíti. Amerika legnagyobb filozófusa: Emerson idézi egyik esszéjében ezt az arab közmondást: Egy fügefa már attól teherbe esik, ha meglát egy másik fügefát.
Aranyfejű kos, halálos, rémült szorongattatásban. Artur Lundkviszt könyvének: "Az ég akarata" illusztrációja. Iszonyú kígyó tekeredik a fejéből, fején, le a drága homlokon, szemeit is befonva. És a száján a tarajos sárkány vonaglása. Lucifer és Arimán, a bennünk kísértő, bennünk is dúló, végre leleplezett két roppant hatalom. Rudolf Steiner zseniális látnokisága által, szellemtudományosan felderítve. Szántó Piroska ecsetjével ábrázolva.
A fejünkben hemzsegve tekergő, örök nyüzsgő gondolattömeg, az intelligencia. Arany fényt akarva. Itt lenn, a földön, a látszat, csupa csörtető illúzió fogja, a vásárfia-aranyé. Lucifer csábításaié. S alatta, öv alá bújva, pária párja, a test ördöge, Ahrimán.
Tájékozódni tudni, helytállni. Az igaz utat járni, ilyen feltételek közé inkarnálódva, (megtestesülve). Dehogyis szürke, szegény, te emberi sors! Ó, ember, akit ma is Isten arcmása vonz!
Hogy Ady béklyó önössége, s gőgje kéne ma? Hisz ebből az ingoványból kívánna "mind" kilábalni valahogyan. De hogyan? Balga babona, még csak tévhit sem, hogy áldozat nélkül "eredményre jut" az ember. Szerepekkel, fel-lépésekkel, a hiú "sikerrel"? "Ha-ha-ha."
Micsoda ajándék is szeretni a szépet. Milyen beszédes, hívó, szólongató, mágnesként delejjel vonzó a bensőből kisugárzó szép. A deleje az ereje: az ártatlanság, az eszmélésünk mögött rejtőző tündéri jóság-valóság, függetlenül az életkor fölött lebegve.
Mit mond Emerson? "Csak a szellem tud tanítani. Egyetlen profán sem, egyetlen élvhajhász sem, egyetlen hazug sem, egyetlen rab sem, de csak az tud adni, akinek van. Csak az tud teremteni, aki van. Csak az az ember, akit áthat a szellem, s aki által a szellem beszél, tud tanítani. Bátorság, erényesség, szeretet és bölcsesség, ezek tudnak tanítani."
Mért erről írni negyed évszázad múltán, Rudolf Steiner, Goethe, Noválisz, Albert Steffen, Shakespeare és Exupéry társasága mellett? Mert szüntelen szükség a fohász, úgy a francia, mint a magyar, mint a német és a cseh, az orosz, a svájci és, és. az összes falvak, hegyek, a vidékek szépre szomjas gyermekeiért. A nevelőikért, orvosaikért és a szüleikért.
Sosem eleget ismételve, sosem eleget tanulva, idézni a jót, megidézni az igazságot, így alapozva a holnapot.
"Herakleitosznak 130 mondata, Laocének 81 verse maradt fenn. Ki kevesellte? Az emberi értelem itt úgy dolgozik, mint a méhraj. Csak a tiszta mézet".
Így Hamvas Béla. Merészen mindvégig, a földig tiporva bár, főnixként a hamuból tűzszavakkal újra szólva. És még költőien, ihletetten, prófétaként, magyarul.
Hogy mért inkarnálódik egy-egy népcsoport kubai szépeknek, vagy bantu négernek? S mért születik korzikai purdénak, vagy székely pöttömnek? Mért oly mély egy lélek sóvárgása Párizs után, vagy Ady irigysége a svájci Alpok iránt? Számos aspektusból megvilágítva, az emberi evolúció törvényeit a tudatosság fényé-be állítva, Steiner karma könyve* erre is választ ad.
*Rudolf Steiner: "A karma megnyilvánulásai" (Gondolat Kiadó, Budapest, 1989)